A burok
Kolozsvári Grandpierre Emil– Tehát öntsünk tiszta vizet a pohárba. Hadd halljam, Bungikám, mi ez a kapcsolat neked? Vége a beutalásnak, vége a szerelemnek, csaó bambina, csaó, csaó? Vagy több?
Elemér tanácstalanságában a testsúlyát cserélgette egyik lábáról a másikra.
_ Félre ne érts, bungalófej – mondta a lány nyugtatásképpen –, véletlenül azt ne hidd, hogy úriemberi felépítményed romjait akarom reaktiválni. De a jövőről is beszélni kell. Nyögj már valamit, úgy elkenődtél, mint a vaj a piritóson.
A hosszú és teljesen váratlan zuhanás után Elemér földet ért.
– Ha jól értettem – szólalt meg fanyarul –, választás elé állítasz.
– Én? Téged? Ez egészen úgy hangzik, mintha te magad nem tudnál választani. Röhejes! Hát ki válasszon helyetted? A problémát, Bungikám, neked kell elmélyíteni. Mert azt, hogy mit akarsz, senki más nem döntheti el, csak te. Egy hétig nem találkozunk, vizsgázom, tudod?